A tizenévesek gyakran magányosnak érezhetik magukat. Gondolkodtál már azon, hogy levelet írj a fiadnak vagy lányodnak, amelyben támogatást nyújtasz a tinédzsekorral kapcsolatban? Azzal, hogy megosztod saját élményeidet, bölcs gondolataidat és bátorítást adsz, kifejezheted at együttérzésedet, és segíthetsz a köztetek folyó párbeszéd javításában.
Támogató üzenet a lányomnak
Látszólag nagyon sok idő telt azóta, hogy én tizenéves voltam. Nemrég azonban néhány régi fényképre bukkantam a nagyinál, és hirtelen minden visszaköszönt. Láttam magamról egy képet, amelyen annyi idős voltam, mint most te, és hirtelen összeszorult a szívem, ahogy rád gondoltam. Belenéztem a fotón lévő lány szemébe, és láttam benne a zavarodott, bizonytalan érzést, minden olyan dolgot, ami miatt kétségek közt voltam, vagy akár szégyelltem magam. Ezért írom most neked ezt az üzenetet, amellyel támogatni szeretnélek. Most rengeteg dolog változóban van, és szeretném veled megosztani, hogy én hogyan éltem meg mindezt, mert úgy gondolom, hogy a saját tapasztalataimmal segíthetek neked megtalálni, hogyan igazodj el ebben az útvesztőben.
Egy ideig úgy éreztem, hogy csak a külső számít, semmi más – és úgy tűnt, hogy én soha nem tudok olyan jól kinézni, mint a körülöttem lévő lányok. Szép lassan rájöttem azonban, hogyan bízzak az ösztöneimben azzal kapcsolatban, hogy mi tesz engem igazán azzá, aki vagyok (még ma is). Felismertem, hogyan kovácsoljak előnyt abból, hogy jó vagyok a tanulásban. Rájöttem, hogy attól, hogy valószínűleg soha nem válogatnak be a kosárlabda-csapatba, más sportokban, például a bringázásban még örömömet lelhetem, és büszke lehetek arra, hogy milyen fitt vagyok.
Ráeszméltem, hogy a legfontosabb, hogy megtanuljak bízni a belső hangomban, abban, ami valóban én vagyok, ami egyedivé tesz. Rájöttem, hogy bízhatok ebben a hangban, és ha rá hallgatok, akkor segíteni fog abban, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. Nem kellet, hogy a legjobb legyek abban, amit el szerettem volna érni, de mindenképpen bele kellet adnom minden tőlem telhetőt. Az, hogy felismertem a különbséget e között a két dolog között, sokat emelt az önbizalmamon.
Sok időbe telt mire rájöttem, hogy mennyire fontosak a barátnőimmel kialakított kapcsolatok az életemben, de szerintem te ezt még hamarabb fel fogod ismerni, mint én. Nem kell, hogy sok barátod legyen, mindössze néhány olyan közeli barátra van szükséged, akikben megbízhatsz. Meg kell tanulnod elfogadni őket a hibáikkal együtt, és kezelni a nehéz helyzeteket. Senki sem lehet tökéletes barát, de a barátnőd törődik veled, és cserébe te is törődsz vele.
Ha a fiúk (vagy lányok) lépnek az életedbe, az megint egy új életszakasz. Emlékszem, hogy milyen furcsa volt ez az újfajta közelség. Rengeteg időt eltöltöttem a szobámban a szerelmeimről ábrándozva, és talán te is erre vágysz. Nem igazán szerettem volna megosztani ezeket a dolgokat az anyukámmal, és gondolom, hogy te is hasonlóképpen érzel. Fontos eltűnődni azokon az új dolgokon, amelyeken keresztülmegyünk, hiszen sok dolgot kell feldolgozni. És ez nem csak a fiúkról vagy a barátnőkről szól, hanem minden másról is, ami hirtelen olyan fontosnak tűnik – az „alakunkról,” arról, hogy mennyit eszünk, hogy mennyit edzünk, hogyan festünk egy bizonyos ruhában, a vizsgaeredményekről, és arról, hogy mivel is szeretnénk foglalkozni, ha felnövünk.
Fiatal lányként nem kevés hibát követtem, és biztosan te is elkövetsz majd néhányat. Ebben az egyben biztosak lehetünk. Megtanultam azonban valamit, amikor idősebb lettem, és szeretném ezt most megosztani veled. Mindannyian hibázunk az életünk során, de az a fontos, hogy mit teszel, miután rájöttél a ballépésre, és hogyan teszel azért, hogy jóvá tedd. Nagy bátorság kell hozzá, hogy szembenézz a hibáiddal, és túllépj, de hatalmas erőt ad, ha ezt meg tudod tenni. Nagyot lendíthet az önbizalmadon, hiszen segít felismerni, hogy bármi is történik, kezedbe tudod venni az irányítást, és tudsz változtatni a dolgokon.
Ne feledd, nagyon szeretlek!
Szeretettel, anya
