Nem egyszerű dolog a tizenévesekkel az őket érintő problémákról beszélgetni – könnyű azt mondani, hogy „Úgyis túl leszel rajta!” De, ha nem találnak meghallgatásra, az eltántoríthatja őket attól, hogy megosszák érzéseiket.
A gyermekeddel folytatott beszélgetés során fogadd el a gyermek felvetéseit, aggályait, és bátorítsd arra, hogy beszéljen az érzéseiről. Az aktív hallgatási készségek gyakorlása a jó kommunikáció kulcsa. Mutass együttérzést a gyermeked problémáival, ahelyett, hogy a megoldást siettetnéd, és tudasd vele, hogy mindig kész vagy meghallgatni, hogy éppen min is megy keresztül.
Aktív hallgatás a gyakorlatban
Ez a szülő-gyerek beszélgetés bemutatja, hogy hogyan alkalmazhatod az aktív hallgatás készségét a gyermekeddel folytatott kommunikáció során:
Szülő: Mi a baj, kicsim?
Gyermek: Semmi, hagyjál. Miért nem tudsz kopogni?
Szülő: Ne haragudj. Úgy hallottam, mintha sírnál. Szeretnél beszélgetni róla?
Gyermek: Úgysem értenéd meg.
Szülő: Szerintem megérteném, de mindenképpen megpróbálom – meglepődnél, hogy mennyire hasonlóak lehetnek a tapasztalataink.
Gyermek: Tényleg?
Szülő: Tényleg. Mi bánt?
Gyermek: (zokog) Alex* mindenkinek írt a buliról, csak nekem nem.
Szülő: Óh, kicsim. Ez borzasztó.
Gyermek: Nem kell gúnyolódni. Tudom, hogy nem vagyok egy éhező árva, de...
Szülő: Valóban megértelek. Szerintem is borzasztó, amikor ilyesmi történik, és megértem, hogy mit érzel most. Egy nagyon hasonló eset történ velem egyszer, és tudom, hogy én is teljesen kirekesztettnek éreztem magam.
Gyermek: Miért? Mi történt?
Szülő: Amikor annyi idős voltam, mint te, a legjobb barátom, Sam és én mindig együtt jártunk a strandra. Egyik nap azonban azt mondta, hogy nem akar többé velem jönni. Aztán láttam őt a strandon, valaki mással az iskolából.
Gyermek: Mit tettél?
Szülő: Szörnyen éreztem magam. Hazamentem és a nagyi látta, hogy sírok.
Gyermek: És mit mondott a nagyi?
Szülő: Beszélgettünk, mint most te meg én, és elmondta, hogy majd túl leszek rajta.
Gyermek: És túl lettél?
Szülő: Igen, igaza volt, végül sikerült túllépnem. Úgy éreztem, hogy a nagyit felbosszantotta, hogy ekkora ügyet csináltam belőle. De akkor ez nagyon komoly volt számomra. Emlékszem, mennyire rossz volt érezni az elutasítást.
Gyermek: Most dühös vagy rám?
Szülő: Nem, teljesen megértem, hogy mit érzel most. Szörnyű érzés, ha kizárnak ilyen dolgokból.
Gyermek: Nem is tudom, hogy mit tehetnék.
Azzal, hogy a szülő finoman kérdezett, és megosztotta a saját élményeit, feltárta, hogy mi is bántja a gyermekét. Segített kialakítani azt az érzést a gyermekben, hogy a szülő meghallgatja és támogatja őt. A kommunikációs vonalat pedig nyitva hagyta a jövőbeli beszélgetésekhez annak hangsúlyozásával, hogy a gyermek aggályait nem tekinti butának vagy túlzónak.
*A személyes adatok védelme érdekében megváltoztattuk a történetek szereplőinek nevét. A történetek azonban valódiak.
Az aktív hallgatás technikái
Hogyan működik az aktív hallgatás készsége?
Konfliktushelyzetekben (például háborúban vagy sztrájkokon) az emberek között folyó viták során érdemes megismételni az ellenfél által elmondottakat, mivel ez empátiára utal. Próbáld ki ezt gyermekeddel is úgy, hogy visszautalsz az általa elmondottakra.
Mondd például a következőt: „Szóval amiatt aggódsz, hogy a barátod már nem szeret téged, ugye?” Előfordulhat, hogy először egy kissé mímeltnek hangzik, de az bizonyítja, hogy megérted a gyermekedet, és figyelsz rá.
Amikor a gyermeked önbizalmán egy barátokkal kapcsolatos probléma csorbát ejt, segíthetsz neki helyreállítani ezt. Biztosítsd őt arról, hogy sokan szeretik, emeld ki a jó tulajdonságait, és emlékeztesd azokra a kellemes élményekre, amelyeket eddig átélt.
A Dove Önbizalom Program szakértője, Dr. Christina Berton szerint egyes szülők túl nagy hangsúlyt fektetnek a saját tapasztalataikra, és arra, hogy tanácsot adjanak. „Fontos, hogy a szülők felismerjék, hogy mindez a gyermekről szól” – mondja. „Haladjatok a gyermek tempójában, hiszen ez arról szól, hogy ő ki tudja fejezni önmagát, és tartsd tiszteletben az érzéseit, gondolatait és szükségleteit.
